2025.08.03.
Árny és Fény – Egy Lemúriai Emlékezés
Üzenet a Szívhegy csúcsáról...
Amikor a világon újra nőtt az árny,
nem kint, de bent – a szívek mélyén –,
és a fény szála elvékonyodott,
a Régi Föld emlékezői megszólaltak.
És jött a Nap emlékezete...
a belső Napé, mely nem alkonyul soha.
Virágba borult a régi idők álma,
és a feledés urai hátráltak.
Történetünk ott kezdődik,
amikor Lemúria egy szívveréssel eltűnt a látható világból.
Az Egyensúly megbillent –
az ember elfeledte, hogy egy a földdel, vízzel, madarakkal.
Ám a Szívhegy – Tangakwunu, a Szivárványcsúcs –
nem felejtett.
A hegy emlékeiben élő asszonyok és őrzők
elrejtettek két fénymagot:
Ehawee Zitkala, a nevető madár szellemét,
és Tocho Hassun, a kősziklán őrködő oroszlán erejét.
A lányt hat madártollba rejtették,
mindegyik a lélek egy kapuját őrzi:
öröm, ártatlanság, látás, hang, emlékezés, és csend.
A fiút hat kőpecsétbe zárták,
mindegyik egy erőforrás kulcsa:
bátorság, határ, mélység, igazság, jelenlét, türelem.
Külön utakon, egymás emléke nélkül szunnyadtak
a Föld mélyének szövetében,
míg el nem jő az idő, amikor
a világ újra a szív felé fordul.
És akkor...
a tollak remegni kezdenek.
A kő pecsétek repedezni.
A belső fény újra megmozdul.
Nem háborúval, nem hanggal,
hanem rezgéssel, lágysággal,
az emlékezés csendes hatalmával
ébred fel a világ.
A két elfeledett lélek –
egyik madárként száll, másik oroszlánként őriz –
egymás emlékképei,
együtt hordozzák a Szív visszatérésének térképét.
Ők nem hősök.
Ők: emlékezők.
Fényforrások.
A Változás magjai,
akik nem legyőzni,
hanem emlékeztetni jöttek.
És újra nő a fény...
nem fentről,
hanem belülről.
Oldal: Napemlékező gyűrű, pipacspecsét jelek, kódok
Mai Madártollak - © 2008 - 2025 - jokorjottesovilagaedenker.hupont.hu
A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.
ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat